Kicsivel több mint két éve futok. Ma azt mondta a masszőröm, hogy csoda, hogy eddig nem sérültem le. És valóban, mint mindent, eléggé ész nélkül csinálok, bár azt is mondta Zoli, hogy szerinte én az az agyammal futok, mert izmom az nem nagyon van. Nagyon vicces.:) Holnaptól különben is lesz igazi edzőm, mert úgy érzem, ezt az ámokfutást (szó szerint) muszáj valamilyen mederbe terelni, főleg, ha céljaim is vannak. Azok márpedig vannak.
Össze-vissza futok. Tudom. Semmilyen koncepció nincs benne. Benevezek random versenyekre, legyen az maraton, félmaraton, akármi. Na de majd holnaptól minden más lesz.
Rendszeresen, okosan fogok futni, és persze ezáltal fejlődni.
Azért még holnap hajnalban futok egyet.
És folytatom, hogy honnan és hogyan keveredtem bele ebbe az egészbe, amit néhányan kompenzálásnak, néhányan “te nem vagy normálisnak” hívnak. Vagyis a futásba. 
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: